Webtárna - Tündérkert - Pereces

média/blog, fotó, videó és építészet

Tündérkert műhelyek

A Bányász Kulturális Egyesület szervezésében, az Észak-Keleti Átjáró Kulturális Egyesület közreműködésével indul el Perecesen a Tündérkert-projekt. Az elnevezés fotós, videós és blogos, valamint építészeti témájú műhelyeket takar, amikre miskolci középiskolásokat toboroztunk. Kapcsolat: www.bke-miskolcpereces.hu www.atjarokhe.hu Pereces, Bollóalja u. 160. atjarok@gmail.com

Szerzők

Indafotó képek

Indavideó

Címkék

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

"Hagyományok, ez az egyetlen út"

2013.07.26. - wmitty Szólj hozzá!



fintor1.jpg



Fintor István (52) Pereces szülötte, őt választottuk interjúalanyul mint helybeli. Beszélgetőtársammal hamar tegeződtünk, az egyszerűség kedvéért. Az ő engedélyével az interjú szövegét az én és Károly jegyzetei alapján, a kérdéseket átszerkesztve közlöm. – Rebeka



- Kit tisztelhetünk benned?

- Bányásznyugdíjas voltam, most már bányászjárulékos. Lyukóbányán, a szénbányában dolgoztam. A bezárás előtt mentem nyugdíjba. Dolgoztam még autópályán, valamint metróépítésnél is.



- A budapesti négyes metró?

- Az. Amit én csináltam rajta, az kész lett! A vágathajtásnál dolgoztam. Alagúthajtás, ha így jobban érthető. A bányász-emlékparkban, ott van kiállítva egy hasonló vágathajtó gép. Olyanon dolgoztam.



- Hogy működik egy ilyen berendezés?

- Ezzel a géppel csináljuk a bányában az úgynevezett jövesztést. Az alagút végénél áll, ez viszi tovább az alagutat. Alul kezdi marni a réselést, majd egyre följebb megy. Amikor kész van, akkor teszik föl a bányászok azt a fém támaszt, ami szintén ott van kiállítva az emlékparkban. Először a tetejét, a "kalapot" teszik fel, utána a két oldalát, legvégül az alját. Így halad a vágat. Ötven centiméterenként van egy ilyen támasztás. Mint régen a fából való. A jövesztés pedig aszerint halad, hogy mi a célja a vágatnak.
Háromféle vágat lehet: a frontindító vágat, ami megy a szénnel. Ez akármilyen alakú lehet, hiszen ha itt megy egy szénréteg, itt pedig van egy vetődés, ami a szenet felemeli, akkor a frontindító vágat megy utána. A főszállító vágat pedig nem követi a szenet, nem is követheti, hiszen A-ból B-be a lehető legrövidebb úton kell haladnia. A harmadik fajta, a mozdonyvágat pedig szintén egyenes, de nem lehet egy bizonyos szögnél meredekebb, hogy a mozdony tudjon rajta menni.



fintor4.jpg

- Hány évet dolgoztál a bányában?

- Huszonkilenc évet. Ebből 25-öt Lyukóbányán.



 - Hogyan kapcsolódik mégis az életed Pereceshez?

- Itt születtem. Az az épület, ami ma a családsegítő, vagyis a szociális gondozó, az akkor szülőotthon volt. Volt itt minden: vegyesbolt, mozi - szó szerint minden. Ma már ezek nagyrészt nincsenek meg sajnos. "Miskolc 2 Pereces" volt a címzése, annyira fontos helynek számított. Minden a bánya körül forgott, olyan gúnyneve is lett a településnek, hogy „Csákányváros”. Sőt, annak idején itt volt az egész megyei szénbányászatnak a fellegvára. Ismeritek bizonyára azt az épületet, ami ma az APEH székháza Miskolcon. Az azelőtt a szénbányászat megyei székhelye volt. De még mielőtt odaköltözött volna, itt volt a központ Perecesen. Egész Borsod-Abaúj-Zemplén megyéé!
Nagyapám munkásőr volt, mentünk néha hozzá, és ő őrizte azt az épületet, ami akkor a székhely volt. Ott tároltás ugyanis az egész megyének a robbanószerét, a paxitot, és a hozzávaló gyutacsokat. Azt őrizte nagyapám géppuskával. Akkoriban ugyanis annak a gépnek, amin én később dolgoztam, még gyerekcipőben járt a fejlesztése, és ezért robbantással jövesztettek. Különböző erősségű robbanószereket és gyutacsokat – mindnek megvolt a maga színe, ez jelezte az erejét – tettek az alagút végén a falba. Robbantottak, így haladt az alagút. Azután ennek a módszernek a helyébe jött a vágathajó gép.
Visszatérvén Pereceshez, akkoriban a fiammal bejártuk a városi gimnáziumokat, de ilyen jót, mint az itteni szakképző iskola, ami fent van a Debreczeni Márton téren, sehol nem találtunk. Vetekedett a belvárosi jó iskolákkal. A fiam amint belépett, megszerette. Itt tanult.



 - Mesélnél egy keveset a te tanulmányaidról is?

- Itt tanultam én is, a 104. sz. szakmunkásképzőben. Erősáramú berendezés szerelő a szakmám. Először a kohászathoz kerültem: Budapesten, Dunaújvárosban, Miskolcon dolgoztam...



fintor2.jpg



- Hogyan jöttél ismét vissza Perecesre?

- Megismerkedtem a feleségemmel. Akkoriban korábban, fiatalabban házasodtak az emberek. Megnősültem, és én sem akartam már többet tekeregni a nagyvilágban. Akkor határoztam el, hogy ideköltözünk. Tudniillik nekem a dédapám, a nagyapám, az apám is bányász volt, mégis, majdhogynem protekció kellett, hogy a bányába bekerüljek. 23 évesen kezdtem építkezni. De a bánya iszonyú kemény volt, eleinte nem bírtam, folyton meg akartam szökni innen. Ám jött a katonai szerződés, ami azt jelentette, hogy 7 évet a bányában dolgozom, és cserébe csak 6 hónapig vagyok katona. Mellette a lakásszerződés, ami azt jelentette, hogy további 3 év bányamunkáért vagy biztosít a bánya egy lakást az Avason, vagy ad 100 000 forint vissza nem térítendő kölcsönt. Ez utóbbit választottam.
Itt vettem telket, Perecesen. Emellé lehetett fölvenni az államtól 300 000 forint hitelt. Ebből építettem a házat. Tehát megkötött engem a bánya. Sokan voltunk így fiatalok. De vállaltuk ezeket. Megcsináltuk. Jártam technikumba is, hogy jobban beletanuljak. Kitartottam, és lassan jöttek az eredmények. Először villanyszerelő voltam, majd segédvájár, vájár, aknász, főaknász. Voltak jobb és rosszabb napok is. A családomat viszont mindig el tudtam tartani. Otthon lehetett mindenki. Most, sajnos, azt látom, hogy ez egyre nehezebb. A fiam járt még a föld alatt, most 29 éves, és veszélyes anyagot szállít kamionon. Mondjuk, mindig is az volt az álma, hogy autót vezethessen...



fintor3.jpg



- Mit gondolsz, lehet még itt Perecesen újra bányászat?

- Nem akarok illúziókat kergetni. Dédapámtól fogva mindenki bányász volt a családban: velem lett vége. Szeptemberben lejárt az 5000 műszakom, ami után egy bányász nyugdíjba mehet. A bánya novemberben zárt be. Akinek nem volt meg ez, az Márkus-hegyre ment utána, csak ott van még bánya. Ha valaha lesz még bányászat, akkor az inkább Dubicsány, ott ugyanis ígéretesek voltak a feltárások. De a bányászat nagyon nehéz. Nem ajánlanám nyugodt szívvel senki fiatalnak, akármilyen lelkes. A szél, a víz sokkal könnyebb energiaforrás. Lányommal szoktunk utazni, látjuk, hogy Ausztriában, Németországban mennyi a szélkerék.



 - Mit lehet akkor Pereces értékeiből megőrizni, hogyha minden ennyire a bányához kötődött?

- A hagyományokat. Mi az iskolában is mindig „Jó szerencsét!”-tel köszöntünk, máig így köszöntjük egymást, osztálytársak, kollégák. De a Perecesi Bányász Napok is, ha lehet ilyet mondani, ma még nagyobbnak számítanak, mint annak idején. Mert ma már csak emlék minden. Sok dilemma forrása ez. Itt van például ez az épület: Évike (Németh Éva BKE-vezető - a szerk.) kezdeményezte, egy külföldi rábólintott, így jöhetett létre a Bányász Kulturális Egyesület. Nehéz megőrizni a hagyományokat, de ez az egyetlen út. A ti munkátok is nagyon fontos ebben!



A bejegyzés trackback címe:

https://perecesitunderkert.blog.hu/api/trackback/id/tr955425939

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása