Mint már látható volt az előző posztból, a július 23-28. között táborozó médiás foglalkozássorozat tagjai ezen a szép nyári hétfőn délután a különleges miskolci városrész híres-hírhedt területén, a 6-os busz végállomásánál kezdődő régi telepen császkáltak. Cél: felfedezni egy-egy érdekességet, ami érdemes a fotós megörökítésre.
Ki-ki az általa készített vagy őt ábrázoló, illetve kiválasztott fényképhez írt néhány magyarázó mondatot is. Kedden délelőtt ennek révén tanultuk meg, és gyakoroltuk a blogbejegyzések készítésének csínját-bínját.

Íme, a képek és a kapcsolódó gondolatok:

Mónika:

Születésem óta itt élek, sok érdekes helyet, épületet és embert ismerek. Perecesen. De akad sok minden más is, amit gyakran látok, de nem tudok róla semmit. Ilyen rejtélyes tárgy a régi általános iskolánál álló gépezet, ami nagyon titokzatos. Még sosem kérdeztem meg róla a szüleimet vagy más felnőttet, pedig érdekel, és örülök, hogy ennek a mostani fotónak az - Attila általi - elkészítése miatt fel tudtam rá ülni!

Debóra:

Ezen a képen a perecesi forrást láthatjuk. A forrásból friss hideg víz folyik. Előtte egy kis kert található telis-tele zöld növényekkel. A kertben egy női szobor áll, melynek kezében egy váza látható. Sok turista jár oda a jó ivóvize miatt.

Brigitta:

Ezen a képen egy volt ipari irodaépület látható. Nagyon romos ház, mert már régen elhagyták. Hasonlít egy kísértetkastélyhoz.

Ágota:

A régi templom előtt nagyon szép és nagyon különleges virágok voltak, amik közül lefotóztam a nekem legjobban tetszőket !!! LOL :)

Laura:

Ez a romos épület a perecesi közösségi ház előtt található. A tábor minden napján elmegyünk mellette, igazán művészi, jó képeket lehet róla készíteni. Akár fekete-fehérben is.

Réka:

A Perecesi Tündérkert Projekt keretein belül indult blogos műhely első napján azt a feladatot kaptuk, hogy itt Perecesen olyan dolgokat fényképezzünk le, melyeket szépnek tartunk és felkeltették az érdeklődésünket. Én az utca túl oldalán lévő romos házat választottam. Akárhányszor ránézek erre a házra, mindig elképzelem, hogy milyen lehetett amikor még új volt. Aztán azok a kérdések merülnek fel bennem, hogy vajon éltek/élt-e ott valaki, és miért néz ki úgy ahogy.
Sokan találgatnak, hogy mi történhetett a házzal. Valaki azt mondja, hogy tűz ütött ki, de néhányan csak az időre fogják.

Evelin:

Ez a kép a blogos műhelyben készült, és épp beszélgettünk, közben fényképezőgép volt a kezemben. Kisannát - igen, neki ilyen különleges, ritka keresztneve van! - szépnek találtam, lefotóztam, többször is. A gépen a "neonos" beállítás volt a legjobb erre a témára, ezért ezt tettük fel ide.

Panna:

Perecesen a bányaigazgatósági épületben jártunk. Ezt a képet ott készítettem, egy első emeleti ablakból kinézve. Nagyon szép romos épületben voltunk, amit körbejárhattunk. Emögött található a másik elhagyatott ház, amit lefotóztam. Senki sem tudja, mi lehetett ott egykor...

Márk:

Bementünk az igazgatóságra, volt ott egy pince is. Le szerettem volna menni, csak túl nagy volt a sár. Sötét volt, ezért fent maradtam. Nem is vettem észre a lentről felfelé áramló titokzatos fehér gömböket, csak utólag, a rólam készült - Evelin által kattintott - képen láttam meg... Vajon mik lehettek?!

Miki:

Van egy ház a végállomásnál: az egykori bányaigazgatósági épület. Kívülről olyan szépnek, és egy kicsit elhagyatottnak látszik. Az egyik nap a barátokkal bementünk. Amikor bemerészkedtünk teljesen megdöbbentünk a látványtól. Belül annyira ijesztőnek, romosnak, félelmetesnek látszott. Kintről olyan szép, de belül nagyon romos és lepusztult. A barátokkal tovább merészkedtünk.  A földön üvegdarabkák vannak, leszakadt tapéták, elkorhadt fadarabkák. Nagyon ijesztő látvány volt. Bementünk minden szobába. Az ablakoknak az üvegei ki voltak törve, amikor kinyitottuk őket olyan rémisztő, nyikorgó hangot adott ki. Amikor felmentünk az emeltre és szétnéztünk, az egyik terem olyan volt, mintha régen ott egy konyha lett volna. Aztán meguntuk és hazamentünk.

Réka:

Ez a kép a bányaigazgatóság épületében készült, ahol a barátaimmal és a tesómmal voltam.
Ott találtunk egy piros, poros fotelt. Ezért a barátaim és a tesóm azt találták ki, hogy vicces lenne , ha leugranának a poros fotelról miközben én lefotóznám őket.Szerintem nagyon jó lett ez a kép , ezért csináltam. Remélem lesznek még ilyen közös pillanatok.

Kezdetét vette a Tündérkert-foglalkozássorozat záró szakasza, ezen a héten a fotós műhely tartja hatnapos táborát a sajátos múltú és kultúrájú miskolci városrészben.

A Tuczai Rita vezette csoport az első napot, a hétfőt részben ismerkedéssel, részben kirándulással töltötte. A téma értelemszerűen főleg a fényképezés volt, na meg emellett, illetve ezen keresztül a környék megismerése. Fotóznivaló akad errefelé bőven! Épületek, természeti elemek, emberek, tájak, látványok. Minden, és mindennek a fonákja is akár.

A nap fémpontya, akarom mondani, fénypontja azonban kétségkívül az a délutáni látogatás volt, amely az egykori bányatelep volt-elhagyott igazgatósági épületének felkeresésével, felkutatásával kezdődött, s légaknaként használt tárnanyílás környezetének megtekintésével végződött. A magas építmény tetejéről készült az alábbi csoportkép a jelenlévőkről:

Folytatás kedden, majd szerdán, egész szombatig, majd pedig a jövő héten a többi táborral.

Fodor Laciék műhelye rögtön filmforgatásokkal kezdte a foglalkozásokat.

A blogos/médiás műhely negyedik foglalkozásának programja a digitális kamerákról szólt - no meg a műhelytagokról, akik a frissen érkezett készülékeket kipróbálták.

Ennek érdekében a Közösségi Háztól indulva a Debreczeni Márton iskola felé indultunk el sétálni, fel a lépcsőn, majd az oktatási intézményig vivő utcákon; és vissza természetesen. Menet közben mindent lefotóztunk, amit érdekesnek találtunk: kerítés mögül kikandikáló, amúgy piros kiskocsiját cibáló kisfiút, az iskola előtti pályán focizó srácokat; a fentről plasztikus látványt nyújtó templomot - pláne az előtérben pingpongasztallal! -; elénk keveredő cicákat, valamint egész sor kutyást.

Volt sajtóelméleti és -etikai "vitánk" is, afféle tanulmány-jelleggel: egy helybeli lakos sérelmezte, hogy házának amúgy igen szép, fotogén homlokzatát örökítenénk meg; "magánterület", hivatkozott a rosszul tudott tulajdonvédelmi összefüggésre. Természetesen nem fogtunk veszekedésbe vele, sétáltunk tovább - a téma azonban jó apropót kínál a hasonló ügyek későbbi alapos kibeszélésére valamelyik foglalkozás keretében! Elvégre fontos kérdésről van szó.

Íme néhány a múlt pénteken készült fényképek közül, ízelítőül:

Mert míg Dominikkal, a csoport (egyelőre) egyetlen fiútagjával vártuk a kicsit késő lányokat, egy cicáca akadtunk az aktuális és ideiglenes főhadiszállásul szolgáló szabadtéri színpadon. (Amiről, mint köztudomású, az egész program a nevét kapta: Tündérkert.)

Cicasimogatást követően, amint a csapat létszáma megfelelő szintre emelkedett - Viki segítsége mellett - elindult a foglalkozás. Ezúttal kicsit visszamentünk a korábbi alkalommal már tárgyalt sajtótörténeti vonatkozásokhoz, és onnan léptünk tovább a műfaji kérdések felé. (Ami a kérdéseket illeti, Dominik itt is aktív volt, nem csak a macskakeresésben van otthon ;).

A legközelebbi találkozás kitűzött dátuma május 24., péntek délután, 3 óra, a helyszín egyelőre változatlan, ám lehet, hogy az Új Bányamécs szomszédos épületét foglaljuk majd el, vagy éppen a környéken fotózgatunk az új digitális kamerákkal; ez majd ott dől el.
Várjuk az érdeklődőket, akár újakat is!

(Informálódni, jelentkezni a Facebook-oldalon a legkönnyebb.)

Május második hetének keddjén beindult a médiával-sajtóval-webbel-bloggal foglalkozó csoport.
Az első ismerkedés színhelye az Újgyőri főtér volt, a Vasas művház előtt. Már onnan kisvártatva kilátogattunk vizsgálódásunk tervezett terepére, Perecesre.
Másodszorra pedig már egyenesen odahirdettük meg a találkozót. Némi elméleti "képzést" követően - ami a szabadtéri színpadnál zajlott, stílszerűen - körülnéztünk a környéken, hogy a "Csillagkapu: Pereces" című soha le nem forgatott sci-fi tévésorozathoz és készítsünk pár werkfotót... )

Folytatás a következő pénteken, ugyanitt.

Elérhetőségek a Facebook-csoportban (is): www.facebook.com/TunderkertPereces

Hivatalosan elindult a Tündérkert projekt, azaz a fotós, filmes, építészeti és blogos/webes/sajtós műhelyeket felölelő sorozat. A startot a múlt csütörtökön Perecesen tartott kis ünnepi esemény jelentette, amelynek az Új Bányamécs, azaz a helyi bányászhagyományokat ápoló civil szervezet székhelye adott otthont.

Tuczai Rita és Berecki Zoli vetítéssel színesített, Fodor Laci és Balogh Attila sima szöveges ismertetőkkel igyekezett felvázolni, mire számíthatnak azok a diákok, akik az őáltaluk vezetett csoportokba jelentkeznek. Jónéhányan épp a helyszínen írták alá a belépési dokumentumot - mint mellékelt képeinken látható.

Természetesen a program legbővebb, általános ismertetését Darázs Richárdtól, a Tündérkert szellemi atyjától hallhatták a jelenlévők. A rendezvényről beszámolt  a Miskolci Napló és az Észak-Magyarország is.

docs.google.com/forms/d/1QvAjrhYkKmX4_udYu7tiJPaGv74fXo6EekdmUqRSyPc/viewform