Első interjúnkat készítettük el ezen a szerdán: Laura és Ágota. Ketten kérdezgettük a környék jó ismerőjét, a tábor helyszínéül szolgáló BKE Közösségi Ház munkatársát.

Stankóczi Attilával beszélgettünk, akit életéről, pályafutásáról és egyéb dolgokról kérdeztünk, a perecesi Tündérkert projekt keretein belül.

Webtárna: Mesélnél nekünk Perecesről?

Stankóczi Attila: Pereces egy bányaváros. Több egykori bányaakna is található itt, mint például a Baross- és az Újakna. Az elsőnek említett bánya termelését az első világháború után csökkentették, míg a másikét 1942-ben le is állították. A városrészben régebben két iskola is üzemelt, most már viszont csak egy. Később, 1950-ben Miskolchoz csatolták, azóta is a városhoz tartozik.

WT: Mióta élsz itt?

SA: Ez egy érdekes történet. Nagyapámék révén kerültem ide, akiket Sényőről telepítettek be ide bányásznak. Én viszont Pesten születtem, és amikor édesapámat behívták katonának, édesanyámmal visszaköltöztünk Perecesre. Azóta is itt élek szüleimmel, pár házzal arrébb a közösségi háztól.

WT: Mi a foglalkozásod?

SA: Képzettségemet tekintve gépjármű-technikus vagyok, de nem ezzel foglalkozom, hanem a perecesi bányászegyesület kulturális szervezője vagyok, 2009 tavasza óta.

WT: Úgy tudjuk, sportolt is korábban, esetleg jelenleg is aktívan sportol?

SA: Jelenleg is hobbi szinten kerékpározom, régebben pedig 14 éven keresztül amatőr sportlövész voltam.

WT: Milyen eredményeket értél el ebben a sportágban?

SA: Ifjúsági országos bajnok, junior második és negyedik lettem, felnőtt mezőnyben viszont már nem indultam.